A becsali csárda fala

A becsali csárda fala pandúrokkal körül állva, de kár, de kár.
Azok akik körül állják mind a betyárokat várják, de kár, de kár.
Iszom a bort, rúgom a port, ölelgetem a szép asszonyt, mert
A szépasszonynak az ábrázatja vitt engem a gyalázatba,
de kár, de kár, jaj, de kár.

Ha elfognak a zsandárok, ne sirassanak a lányok, mert nem kár, nem kár.
Kocsmárosné édes lelkem maga se sirasson engem,
mert nem kár, nem kár.
Ha meghalok jó emberek, apám mellé temessetek.
Megbántottam életében tán megbocsát fönn a mennyben,
de kár, de kár, jaj, de kár.